2012. december 3., hétfő

A LEVÉL

      Az egész történet egy fagyos novemberi reggelen kezdődött, a köd és a jeges ősz végi levegő keveredése csípte a bőrt és az arcot. Ezt érezte Lili is aki, mint minden reggel most is hajnali 5-kor kelt, hogy a gyermekek számára megkenje a szokásos reggeli vajas kenyereket. De ezen a napon a főnökasszony más feladatot bízott rá. Ma egy vaskos levelet kellett elvinnie a postára. A ködös reggel és a városka gyér világítása nem is adott lehetőséget Lilinek, hogy elolvassa kinek is megy a levél, de talán jobb is így, mert amit a kezében vitt az nem volt más, mint a lány munkahelyének a Szent Zsófia gyermekotthonnak a halálos ítélete.
      Lili nem volt se szép, se csúnya, nem volt okos, de nem volt buta sem, azt viszont mindenki tudta, hogy talán a világon a legnagyobb szíve neki volt, csecsemő korában került a Szent Zsófiába mikor szülei egy autóbalesetben életüket vesztették, azóta minden reggel az árvaházi rozoga ágyon ébredt és aludt el, nem is sejtette milyen lehet egy másik élet egy gazdag és jó családban, pontosan úgy ahogy az otthon egyik gyermeke sem. De ne kalandozzunk el túlságosan más vizekre. Mint már említettem nagyon hideg volt és ezért Lili fázott meg félt is hiszen még sötét volt és csak ritkán lépett ki sötétben, egyedül az intézet zárt kapuin. ,, Rozália asszony megőrült miért fontos annyira, hogy az a titokzatos valaki megkapja azt a levelet még ma, másutt - Kati mesélte - számítógépen küldenek villám levelet vagy faxon, de mi úgy élünk, mint az elszegényedett nemesek a 18. századi könyvekben. A modern kornak még a legkisebb szikrája sem juthat be a kapukon, de miért ez talán bűn?!" - Azt, hogy milyen közel járt dohogásában az igazsághoz azt még csak nem is sejtette. Mikor a postára ért az még zárva volt, de az ablakokon kiszűrődött némi fény, (ilyenkor mosot fel Erzsi néni a postás bácsi felesége) így Lili kíváncsian el tudta olvasni ki is a sürgős üzenet címzettje:

Feladó: Töviskúti Rozália
        Szent Zsófia Gyermekotthon - ÁRKOSRÉT

Címzett: A Miniszter - Budapest

A lány elsápadt és keze remegni kezdett, nem tudta miért, de nagyon félt, mert az a szó ami a főnökasszony egyenes betűivel állt a borítékon megrémítette tudta, ha ő a címzett akkor most tényleg nagy a baj. Megfordította a papírost és akkor meglátta, hogy a boríték nincs leragasztva, nem tudott uralkodni magán talán az aggódás késztette rá, de mire magához tért már a levelet olvasta.

Tisztelt Miniszter úr!

Szomorú kötelességem értelmében, ezúton értesítem Önt, hogy az árkosréti Szent Zsófia Gyermekotthon kapuit be kell zárnom véglegesen mivel a közeli faluban kanyaró ütötte fel fejét ami a mi kis városunkat sem kímélte. A gyermekek lassan kapták meg a betegséget és így mi jóhiszeműségünkben nem spóroltunk az orvossággal ami egészen pontosan 57 árvaházi növendék halálához vezetett így a működésünket nem folytathatjuk mivel a kötelező 10 fős létszám alá került gyermekeink száma. Ma reggel már csak 7 kisfiú fog felébredni az ágyában sajnálatos módon, de a járványt sikeresen megállítottuk és kikúráltuk. Engedelmével már megkezdtük a közeli árvaházakkal való kapcsolatfelvételt és a személyzet elbocsátását.
Megkérem, hogy amennyiben lehetséges küldjön, egy embert hozzánk, akivel megtárgyalhatjuk a további intézkedéseket.

Marad őszinte híve.. stb.

Lili dermedten meredt maga elé, egy kérdés forgott a fejében:

,, MI LESZ MOST?"